Magyar győzelem a Túraautó Világbajnokság zárófutamán

Forrás: Kertesi Zoltán
2010-11-22 01:27:03
Michelisz Norbert megnyerte a Túraautó Világbajnokság zárófutamát a híres-hírhedt makaói pályán.

Bevallom, szombaton este erősen hezitáltam, hogy mit állítsak be vasárnap hajnalra: a videó felvevőt, vagy az ébresztőórát. Végül is az óra mellett döntöttem, mint utólag kiderült, jól.
Bizony nagyon nehezemre esett a vasárnap hajnali 4:45-ös ébredés. Már tartott a felvezető kör, amikor bekapcsoltam a TV-t. Meg is lepődtem, hogy Norbi csak a tizedik helyen állt a kiírás szerint, jó pár másodpercnek el kellett telnie, mire tudatosult bennem, hogy épp a bajnokság állását mutatják.

Bátran kövezzetek meg, de őszintén bevallom, hogy túl sok jóra nem számítottam, már ami magyar szempontból érdekes lehet. Hiába a második legjobb idő a kvalifikáción, megint csak ott volt egy büntetés, ami Norbit a 7. rajkockába sorolta hátra. Egy újabb "de", egy újabb "ha", egy újabb "pedig különben", mint az idén már oly sokszor.
Hiszen annyiszor mondták, hogy "benne van" a dobogó, vagy akár egy győzelem esélye is, annyiszor indult jó helyről, de valahogy eddig sosem jött össze. Valami, vagy valaki mindig közbejött. És hát igazából egész évben úgy éreztem, hogy bár ez a fiú tényleg pokoli gyors, de valahogy a test-test elleni küzdelemben mintha egy kicsit félénk lenne. Mintha benne lenne az a tipikusan magyar kisebbségi érzés, amikor a "nagyok" között kell helyt állni. Persze a többiek tettek is erről egész évben, emlékezzünk csak például Yvan Muller beszólásaira, Tiago Monteiro lökdösődéseire.
Persze más dolgok is állhatnak a háttérben. Nyilván bátortalanabbul megy bele az ember egy olyan csatába, aminek a végkifejlete bizonytalan, akár autótörés is lehet, ha tudja, hogy bár a csapata abszolút profi, de költségvetésben nem versenyezhet a gyári, vagy félgyári alakulatokkal. Egy Tarquinit aztán nem érdekel, ha porrá zúzzák az autóját, tudja, hogy a következő futamra úgyis újjáépítik azt.

Szóval ezekkel a gondolatokkal kezdtem nézni az első futamot, egy kissé hunyorogva az álmosságtól.
A rajt után Norbi előrébb jött egy hellyel, és úgy látszott, hogy az első hatos bolynak - a végén a magyar fiúval - sikerül egy kicsit meglógnia a többiektől. Ám a hazai pályán versenyző Couto és Andy Priaulx ütközött, aminek harmadikként még Nykjaer is kárát látta, és igazából ez okozta a hátrébb lévők lemaradását az élbolytól. A pályára beküldték a Safety Cart, ami újra összehozta a mezőnyt.
Az új rajtot követően nem sokkal Tarquini megelőzte Farfust, majd Michelisznek is sikerült ugyanez, átvéve ezzel az 5. pozíciót.
A futamot Robert Huff nyerte, Yvan Muller előtt. Norbi maradt az ötödik, és ez a következő futamra a 4. rajtkockát jelentette számára.
És még valami eldőlt, történetesen az, hogy Michelisz Norbert megnyerte az újoncok számára kiírt bajnokságot.
Ekkor arra gondoltam, hogy alszom még egy órácskát, hiszen az Eurosport teletext oldalán 6:45-re jelezték a második futam kezdetét, de milyen jó, hogy nem tettem!

Már nem először fordult elő, hogy az Eurosport még a saját programoldalán is hibásan írja ki a műsorok kezdési időpontját. Feltűnt azonban, hogy gyakorlatilag közvetlenül a sajtótájékoztatók után kezdetét vette a rajtceremónia, tehát akkor biztosan nem lehet hátra egy óra a futam kezdetéig. Így is lett, kb. fél órát kellett várni a második futamra.
Ekkor viszont hirtelen minden álmosságom egycsapásra elszállt.
A rajtnál a Norbi elől induló Alain Menu beragadt ám a mi fiunk remek reflexszel kerülte ki és egy szenzációs rajttal, átvette Poulsentől a vezető pozíciót. Tarquini követte őt a második helyen, de kissé lemaradva. Éreztem, hogy most egy nagyon hosszú 9 kör veszi kezdetét, ezt egyébként a kommentátor Vörös Csaba sem felejtette el megemlíteni. Ám az öröm nem tarthatott sokáig, mert a mezőny hátsó részében történt tömegkarambol miatt a pálya teljesen eltorlaszolódott, így a futamot fel kellett függeszteni, és a versenyzők a piros-zászlós vonal mögött sorakoztak. Kb. húsz perc múlva indították újra a futamot, a safety car mögül.
Norbi ismét szenzációsan kapta el a fonalat, sikerült átvernie Tarquinit, egy kisebb előnyre szert téve ezzel.

És ettől kezdve nem kérdezett, csak büntetett. Büntetett Brno-ér, büntetett Brands Hatch-ért, büntetett mindenért. Igazi férfiként, a feladathoz felnőve higgadtan vezette győzelemre a kék színű Seat Leont. Hát persze azért ez így túl egyszerűnek látszik, eközben azért egy ország félholtra izgulta magát.
Hiszen megmondták előre. Megmondták, hogy idén meglesz a dobogó, esetleg a győzelem is.
Én tudtam, hogy előbb utóbb meglesz, bár kevésbé hittem, hogy már az idén. Örülök, hogy nem lett igazam. A a lényeg viszont az, hogy Norbi most már elhiszi, hogy győzni tud, hiszen egy autóversenyzőnél ez a legfontosabb. Az első győzelem, hogy érezze az ízét, és valóban elhiggye, hogy meg tudja csinálni.
Persze Norbi már nem először állhatott a dobogó legfelső fokán, megnyert Ő mindent, ahol elindult, nyert itthon Suzuki Kupát, Renault Clio Kupát, Seat Leon Európakupát de egy WTCC-s futamgyőzelem az más.
Az a világbajnokság! Ahol magyar versenyző még soha nem nyert. Egészen idáig!
Gratulálunk Michelisz Norbi! Gratulálunk Zengő Zoli! Gratulálunk Zengő Dension Team!

szöveg: Kertesi Zoltán
foto: fiawtcc.com

Kommentár

A feladáshoz be kell jelentkezned!

 
Még nem érkezett hozzászólás.