A hétvégén Brnóban jártunk

Forrás: Kertesi Zoltán
2010-08-04 18:00:33
Hogy mióta rendeznek Brnóban WTCC futamot, azt most hirtelen nem is tudom, de tény, hogy évek óta minden alkalommal egybeesett a Magyar Gyorsasági OB valamelyik fordulójával. Ez a sorozat az idén megtört, és ezt a lehetőséget kihasználva barátaimmal úgy döntöttünk, hogy ha már így alakult, akkor idén végre tiszteletünket tesszük eme rangos eseményen.

Természetesen nem kis súllyal nyomott a latban az is, hogy idén magyar résztvevői is vannak a világbajnoki, és az azt kísérő Európa bajnoki versenysorozatnak.
Zentai Sanyival, Németh Andrissal és Blaskovits Tomival indultunk útnak, ki-ki, csatolt részeivel együtt, vagyis a hölgyeket sem hagytuk itthon. A kis csapat még Ricsivel, Tomi barátjával egészült ki.

Vasárnap reggel 7 órakor volt a gyülekező Budaörsön, és egy rövid kávézás után útnak eredtünk.
Körülbelül 3 óra alatt tettük meg a bő 300 km-es távot, két autóval, és fél 11 körül értünk a pálya bejáratához. Volt ugyan nálam 12 db ingyen belépő, melyeket különböző cégektől lehetett itthon promócióban beszerezni, de mivel ezek csak a domboldalba szóltak, kollektíven úgy döntöttünk, hogy inkább megvesszük a fullos jegyet, ami feljogosít a paddockba történő belépésre is...ha már eljöttünk, akkor adjuk meg a módját.

Volt egyébként a bejáratnál olyan, aki az ingyenjegyet "féláron" kínálta, hát nem hiába, magyarok vagyunk...Ő is az volt.

Sok időnk nem volt hátra a Seat Leon Eurocup második futamának rajtjáig. Ezt mindenképpen meg szerettük volna nézni, hiszen előző nap Wéber Gábor megnyerte az első versenyt, így most a 8. helyről várhatta a rajtot...izgalmasnak ígérkezett.

Gondoltuk, hogy gyorsan bekukkantunk Zengőékhez egy gyors pofavizitre, de eléggé be voltak zárkózva, ami érthető is, így rajt előtt.
Tudjuk mi, hogy ilyenkor az ember még a saját anyját sem látja szívesen, nemhogy közeli-távoli ismerősöket, úgyhogy "kopogással nem zavartuk a rendelést".


Úgy határoztunk, hogy a futam rajtját a boxépület teraszáról nézzük, de sikerült addig bámészkodni, amíg lekéstük azt. Így már csak a második körben konstatáltuk, hogy Wéber a rajtnál veszített egy pár pozíciót, és csak a 11. hely környékén érkezett a célegyenesbe.
Aztán a további néhány kör alatt előre jött hetediknek, de valaki hátulról nekiütközött, és annyira megsérült az autója, hogy feladni kényszerült a versenyt.

A WTCC első versenyfutama nem sokkal ezután következett, úgyhogy gyorsan helyet kellett választanunk, nehogy megint lemaradjunk a lényegről. Rövid tanakodás után végül a rajtráccsal szemben lévő tribünön helyezkedtünk el, melynek nagy részét magyarok töltötték meg.

Honfitársaink tényleg kitettek magukért, hangosan biztatták Norbit, Zengő Zoli pedig a szurkolókat biztatta még hangosabb ovációra. A csapat tényleg úgy érezhette, mintha hazai pályán lennének.



Aztán arról, ami a versenyen történt már sok helyen hallhattunk, olvashattunk.

A lényeg az, hogy a Safety Car-os fázis utáni rajtnál Norbi pont előttünk előzte meg Turkingtont, még az első bírói poszt, vagyis a rajtvonal előtt. Gondoltuk, hogy ennek következménye lesz, arra viszont nem számítottunk, hogy az első kanyarban összeütköznek és Norbi kiesik.
Ezt mi is csak a kivetítőről láttuk, és igazán nem sokszor ismételték, tehát nehéz volt eldönteni, hogy mi történt.

A második futamon Michelisz az utolsó helyek egyikéről indult, és bár derekasan küzdött, de a rohamtempóban összerakott, beállítatlan autóval nagy csodákra nem volt képes.

Így aztán el is lett rontva a magyar szurkolótábor kedve.

Az utólag kapott büntetésekről mindenki hallott, olvasott, ezt igazából nem akarom kommentálni. Legfeljebb annyiban, hogy ami a SC utáni korai előzést illeti, azt mi ott nem láthattuk, hogy egy kanyarral előrébb Turkington gyakorlatilag félreállt, és ketten is elmentek mellette, és pont, amikor Norbi odaért, akkor kapott életre az autója azt gondolván, hogy akkor talán mégiscsak részt venne az autóversenyzésben. Erről részletesebben olvashattok



Norbinak csak annyit szeretnék üzenni innen, hogy tanulja meg elviselni a bántást, mert az autósportban mindig azokat bántják, akik a legjobbak, akiket irigyelnek, és akiktől félnek.
Jó példa erre Michael Schumacher.
Tehát kívánom Neki, hogy "bántsák" csak jó sokat!

A WTCC futamok után még megnéztük a Maserati kupa rajtját és első néhány körét, majd visszasétáltunk a paddockba. Végül sikerült egy pár szót beszélnünk Juni Gyurival és Szabó Ildivel.

A depóban testközelből láthattuk Robert Huffot, Yvan Mullert, Augusto Farfust, Andy Priaulx-al pedig majdnem lepacsiztuk. Egyébként elképesztő, hogy a TV mennyire nagyít, az említett pilóták élőben sokkal kisebbek, vékonyabbak, mint a képernyőn. Persze én tudom ezt, de mindig meglepő újra megtapasztalni.

Úgy gondoltuk, hogy hazaindulás előtt még elfogyasztunk fejenként fél- uszkve másfél szál sültkolbászt, ki-ki gusztusa, vérmérséklete és nem utolsó sorban étvágya szerint, leöblítve azt egy pohár sörrel, vagy üdítővel.

Mire ezzel végeztünk éppen felállt a rajtrácsra a Formula 2-es mezőny, úgyhogy annak a rajtját még megvártuk, majd elindultunk haza, annak reményében, hogy a Formula 1-es Magyar Nagydíj esti ismétléséből még hátha elcsípünk valamit, hiszen a magunkfajtának nem elég egy napra egy autóverseny.



Kommentár

A feladáshoz be kell jelentkezned!

 
Még nem érkezett hozzászólás.