A Bajnok, egy másik piros versenyautó, és egy tálka műzli

Forrás: enjoytherace.hu
2014-03-12 17:12:37
Egy fejezet Marco Calovolo emlékirataiból, azokból az ídőkből amikor az Alfa Romeo gyári csapatát erősítette az ETCC sorozatban. A történet egy Michael Schumacherrel közös mugelloi tesztről szól.

"Csendben feltűnik a garázsajtóban. Az overállja a derekára kötve, a rövidujjú alsóruházat látni engedi jól kidolgozott bicepszét. A bal csuklóján egy hatalmas órát visel.
Egy tálka műzlit tart a kezében, amelyből folyamatosan kanalaz, miközben ránk figyel. Persze érezni lehet, hogy egy másik világból jön. Szimpátiával figyeli, ahogy mi, egyszerű halandók ellepjük a garázst és a piros szedán felkészítésén szorgoskodunk, amit hamarosan vezetni fog.
Nagyon kedves és udvarias, egyenként üdvözli az összes csapattagot. Elmosolyodik, amikor meglátja a nevét a szélvédőn és a hátsó ablakokon. Az egyes rajtszám az ajtón, a tisztelet és elismerés jeléül neki szól.
Jönnek a kérdések. Mindent tudni akar. Halk hangon, figyelmesen, koncentrálva, mintha csak a csúcstechnikás gépei valamelyikét készülne vezetni. Pedig csak egy olyan autót kell körbevinnie a dimbes-dombos toszkánai pályán, ami több mint kétszer olyan nehéz és harmad olyan gyenge, mint az Ő vörös nyila. Láttam már más pilótákat hasonló helyzetben, ahogyan próbálták elfojtani szánakozó mosolyukat az olyanok felé, mint mi vagyunk, akiknek nehéz ágyúgolyóval kell dolgozniuk, az ő könnyű szárnyas nyiluk helyett.
De Ő nem. Még ha a többiek mosolyognak is, Ő soha nem tenne ilyet. Mentalitása egy olyan pilótáé, aki mindig a határon autózik, akármit is vezet. Ez Ő maga. Teljes koncentráció arra, és csakis arra, amit éppen csinál. Mindent, vagy semmit. Mindjárt meglátjuk mennyire tehetséges.
Aztán beül a piros autóba, a miénkbe. Fel vagyunk készülve mindenféle ülésbetéttel, különböző szélességű biztonsági övekkel, többféle kormánykerékkel, távtartókkal, pedál átalakítókkal. Ő beül, bekapcsolja az övet aztán azt mondja rendben, tökéletes. El vagyunk képedve, hogy ennyire simán megy. Beindítjuk a motort, hogy melegedjen.
Először az egyik saját pilótánk megy ki, hogy lássuk minden rendben működik-e. Egy használt, majd egy új gumiszettel. Friss adatokra van szükségünk összehasonlítási alapnak, ezt kérte tőlünk. Az autó visszaér, és letöltjük az adatokat. Együtt ülünk le a számítógéphez és bevallom egy kicsit izgultam, amíg átnéztük a több oldalnyi információt.
Amint elkészültünk az elemzéssel, rendezi a gondolatait, majd azt mondja rendben, indulhatunk.


Első menet. Ki, majd egy néhány kör után vissza a boxba. Minden rendben, az autó könnyen vezethető, kedvére való, nem hitte, hogy ilyen élvezetes lesz. Megkérdezi, hogy tehetnénk-e föl egy új gumiszettet. Mialatt kérdez, az autót megemeljük, és új kerekek kerülnek rá.
Azt javaslom, hogy a guminyomást állítsuk az előző kőrnek megfelelő értékre. Bólint és megkér, erősítsem meg abban, hogy ezek a gumik csupán egyetlen gyors kőrre elegendőek. Megerősítem, és azt tanácsolom, hogy a kivezető körön ne nyomja olyan nagyon, az utolsó nyújtott kanyarig.
Visszatér a pályára. Hallgatom a motor hangját. Kicsivel félgáz fölött nyomja. Nagyszerű. Megkezdi a gyors kört. Ez már más ritmusú, erőteljes, tökéletes. A referenciapont az utolsó kanyar bejáratánál van, előre megbeszéltük, hogy ott mérjük a köridőt. Újra kell számolnom, az elsőt elronthattam, és igen, a stopper igazolja.
Mindenki kíváncsi körülöttem. Nem szólok semmit, csak megmutatom a stoppert. Nagyszerű teljesítmény. Kivétel nélkül mindenki le van nyűgözve. Hihetetlen. Ahogyan vártuk, a második kör már kicsit lassabb, habár nem sokkal.
Bejön. Arra számítok, hogy mond egy pár alkalomhoz illő szót, elköszön és visszatér a vörös nyílhoz. De nem. Udvariasan megkérdezi, hogy le lehet-e tölteni és kielemezni a legjobb körének adatait. Jó tíz percig elemezgetjük a körét, mintha csak egy időmérő edzés után lennénk. A leglenyűgözőbb az, ahogyan a gázpedált kezeli. Nincs félgáz, csak teljesen zárt, vagy nyitott pillangószelep. Minden vagy semmi.
Azután elégedetten üdvözli az összes csapattagot, szívesen áll oda az elengedhetetlen emlék fotókhoz. Majd megjelenik az asszisztense, és kéri, hogy menjen vele a mellettünk lévő boxba, ahol a jóval gyorsabb vörös nyíl már várja. Ismét megköszöni és távozik.
Mi pedig elégedettek lehetünk, hogy minden a legnagyobb rendben ment. Tudjuk, hogy felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Egy röpke pillanatra részesei voltunk az életének. És ez egy olyan dolog, ami örökké megmarad számunkra.

Marco Calovolo"


Eredeti cikk és fotó

fordítás: Kertesi Zoltán

Kommentár

A feladáshoz be kell jelentkezned!

 
Még nem érkezett hozzászólás.